Kedves Port mama és minden kedves látogatom!

Csak remélni tudom, hogy néhányan ebben a kis országban néha benéztek hozzám, ide a weblapomra. Ha rendszeres olvasó Ön illetve Te akkor tudhatja, tudhatod, hogy ezek a versek egy férfihoz szólnak kit én magam remény veszve is 18 hónapja imádok, tisztelek s szeretek. Így gondolom feltűnt, hogy van egy versem a címe Isten veled K. Dávid! ez nem véletlen, sajnos az élet úgy hozta, hogy a remény is meghalt, s más tudom, bizonyos, hogy soha nem lehet enyém Dávid szíve. Fel kell adnom.  
Meghalt a lelkem egy része, szívem egy kis darabkájával együtt. El kell engednem, át kell engednem másnak. 
Nagyon nehéz és fájdalmas döntés ez. 

A mi történetünk című alkotásomban leírtam, miképpen ismertem meg őt s hogy mennyire nehéz volt nekem elengedni először majd másodszor magamtól, most mégis szász- szórta nehezebb. Hiszen most el kell engednem örökre s végleg. Most nem csak magam mellől kell elengednem, hanem az életemből.
Aki emlékszik tini kora szerelmes perceire, s aki emlékszik felnőtt kora hajnalán édesgetett álmaira, mik arról szóltak ki élete megédesítője s talán egyben megkeserítője is volt, mert csak ő szerette s nem viszonozta ezt a srác vagy lány az tudja milyen nehéz búcsút intenem ennek a férfinak. 
Mindenki azt kérdezgette tőlem; Miért pont ő? , Miért nem más? én mindig azt feleltem még nem tudom, de úgy is rájövök egyszer. 
Bevallom őszintén eddig még nem sikerült, pedig lassan elmúlik érzem. Nem életemnek, hanem a vágynak, ennek az érzésnek. Elgyengültem, mondhatom, hogy az a kis kapaszkodó szál is eltűnt, elszakadt és semmivé válik lassacskán. Életemen is próbálok változtatni, javítani s enyhíteni ezen a helyzeten. Most próbálok minden kapcsolatomat tiszta lappal, újra kezdeni. Sajnos ez nem könnyű életemben sok-sok hibát elkövetem. De próbálkozom.

40 alkotás, ennyi van K. Dávidhoz írva, ennyit is ígértem meg neki még 10 hónapja és tessék itt van mind a 40.
Se több, se kevesebb ez mind róla, neki szól. 
Köszönöm neki, de ennyi elég volt. Sajnos ez se Happy End. De már tudom ez jár nekem. 

Isten nem büntet a csalodásokkal, csak erősebbé tett.  
Annyira félelmetes bele gondolnom, hogy őt is el kell engednem, hogy vele se lehetek boldog. Hiszen K. Dávid életem egyik és jelenleg egyetlen férfija, akire azt mondhatom, hogy valóban szívből szeretem. 
Az életemet a felejtés reményében egy cseppet meg változtattam a megszokott kollégiumomból ahol naponta, minden délután összefuthatunk kiiratkoztam, igaz nem csak miatta, de ő nyomatékosította bennem ezt a döntést, illetve az, hogy felednem kell, el kell engednem, másnak át kell engednem.
Így vele csak délelőtt kell találkoznom,s így jelenléte is csak délelőtt fáj. És persze nem utolsó sorban csak délelőtt látom gyönyörű szemeit amiket soha nem feledek, már most tudom.
De sajnos így is még a nap 24 órájában hiányzik ölelő karja, s a tudat, hogy nincs mellettem.  

Nem hibáztatom se a Dávidot, se Istent, se a Sorsot hiszen magam tettem és magam vagyok a hibás az elvesztésében. Mint ahogy azt már írtam én engedtem el először s másodszor is, ha hibást keresek, akkor az csak én lehettek, senki más.
Dávidnak, Istenek és a Sorsnak csak köszönet jár. Magamnak meg ostorozás az ön vád. 
A 40 vers lassan felkerül!
Én így búcsúzom Dávidtól és a versírástól ÖRÖKRE! Nem engedte Isten, hogy Dáviddal legyek. El kell engednem Dávidot s a döntésem, hogy vele a versírást is elengedem, nem írok többé. Ha neki nem írhatok, úgy vagyok, vele senkinek nem írok többé SOHA!

Köszönöm, türelmét, türelmed ki elolvasod. Örülök, hogy benézet, néztél. 


Szerző; V. Zsuzsanna 
  Szuszi

Oldal: Minden kedves látogatom!
Saját verseim!! - © 2008 - 2024 - szusziversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat