Mennybe száll...

 

Hull a hó, újra fehér a táj,
 búsan csak egy rigó súgja; „messze jár már!”

Hangosan mint ki jól érti szavát; Zokogni kezdek!,
 s felkiáltva utolsó szavaimat rebegem még.

„ Szeretlek Egyetlen Kedvesem!”

Hangom ekkor elcsuklik, s nem lát mást e világ,
   csak hogy vérem csorgadozik, mint vörös patak,
        s lelkem lassan a mennybe száll!!!

 

 

Búcsúzik …

 

 

Egy könnycsepp, mit csak az nem látott, kinek született,
egy apró szó, mit csak az nem hallót, kinek szólt.

Egy fájdalom, mit csak az nem vett észre, ki okozta,
egy apró csók, mit csak tőle remélt.

 

Egy árva lány, kinek szava ködbe veszet,
egy lány, ki ha másban nem is, de szerelmében árva volt!!

 

 Múlt leszek…

Mennyi álmom és mennyi vágyam lett semmivé,
 ködbe vesztek, nyugalmat mégsem leltek.
S hány hangos nevetés fordult,
  hangos fájdalmas kiáltássá?
   ne mond Istenem, hogy ez mind hiába volt.

Rám nézel s szemedbe nézek,
 Nem látok szemedben semmit már.

S mégis most megpillantok
 Egy csepp fájdalmat s bántott.

De mond, minek éljek még?

Boldog velem soha nem leszel,
 S nélküled életem, mit sem ér.
Tud, bánatod látni képtelen vagyok,
 Pedig okozója nem én vagyok.

S mégis így inkább búcsúzom s múlt leszek! 

Így búcsúzunk…

Ha majd azt hallod szólít egy hang,
 ha a gyomrod görcsbe rándul.
Ha szíved egy percig hevesen verni kezd,
 s ha szemedből oktalanul egy könnycsepp a földre hull.

Akkor jussak eszedbe még egyszer utoljára,
 hisz búcsúszavak miket akkor hallasz.
Hiszen utoljára érted kiáltok még,
 s hiszem szívedben egy apró érzés jelzi elmúltam.

S tudd a könnycseppel, mi a földre hull
 siratsz engem el s egyben felejtés leplét is rám teríted.

Te így búcsúzol majdan majd s ez épp elég,
 de én még így utoljára csak annyit mondok;
  „ A síron túl is szeretlek ”  

Csillagok…

Két kis apró csillag,
 fényévekre egymástól élnek.
Ragyognak, fenn az égen a rengetd csillagközt,
 s mégis ők ketten csak két kis pötty.

Ki az égre tekint, nem érti,
 s nem ismeri jelentését e két kis csillagnak.

Drága Kicsi Szerelmem!

Te tudni fogod, ha az égre nézel,
 s látni fogod, azt, mit más nem.
Ha csak egy csillag árválkodik majd odafent,
 akkor gondolj rám s halld meg búcsúszavaimat;

„ Szeretlek s boldogságom soha nem volt teljes nélküled! ”

S hiszem, ekkor érzed majd, mennyire fájhatott nekem,
 hogy valakit szeretem s a halálomig csak reméltem,
  reméltem veled lehetek s boldog leszek majd.

Oldal: K. Dávidnak: Menny be száll... ; Búcsúzik... ; Múlt leszek... ; Igy búcsúzunk... ; Csillagok...
Saját verseim!! - © 2008 - 2024 - szusziversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat