Ma...

Oly könnyen mondtam ki neked kegyetlen szavaim,
s annyira gyászos hangnemet használtam.
Tudom oly sokszor kezdtem búcsúba,
de azt is tudom te, nekem soha nem hittél.
"Kicsim", "Egyetlenem", "Életem" ezzek csak szavak mind,
de mond ezzeket mikor mondhatom neked?
Egy hang lelkem mélyén tanácsot ad,
egyre csak ezzeket a szavakat hangoztatja;

" Úgy jobb lesz mind kettőnknek, ha ma van ...
   ... a halálod napja! "

Ezt hallom egyre csak,
halkan, de szüntelen.
Már tudom újra búcsúzom,
s lépek, ahová vágyodok oly rég.
Kérlek soha ne feled e szavakat,
mit most mondok ki utoljára s előszőr;
Búcsúzom tőled Egyetlenem,
Mindig szeretni foglak Kicsim,
Ígérem el nem soha nem feledlek Életem!

Újra itt a tavasz ...

Itt a tavasz újra, s újra nélküled ér,
már-már nem bánom, lassan minden véget ér.

Búsan még lessem a galambpárt
kik oly boldogan lelnek újra egymásra.

Rég volt s talán  - igaz-  igaz se volt,
egy éve már, hogy szívem érted zokog.

Hangos nevetésre, halk sóhaj mára válaszom,
kacag mindenki, te is nevetsz , csak én zokogok.

Szemed mégis oly szomorúnak tünik,
vagy csak én képzelem?

De érzem mellettem is szomorú lennél,
mond úgye jól érzem?

Bánom minden lépésem, s tettem,
sajnos életem újra nem kezdhetem.

Annyira fáj, éget s bánt ez az érzelem,
tenni ellene mégsem tudok, sajnálom.

De kérlek mond, hogy egy év múlva nem fáj majd?
hogy a jövöm addigra csak az elmúlásról fog szólni már.

Oldal: K. Dávidnak: Ma..., Újra itt a tavasz...
Saját verseim!! - © 2008 - 2024 - szusziversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat