Búcsú levél…

Annyi mindenen gondolkodtam,
s most nem érzek kellő erőt élnem.
Búcsúzom újra, s megteszem hát,
valóban elmegyek, s messze leszek tőled hát.
Élem addig kis életem, míg végzetem utolér,
és igen boldog vagyok, látom már itt a vég.

„Drága egyetlen Szerelmem!
korod nem számított nekem soha sem.
Hisz hiszem egyetlen szerelmem,
az ég ezt szánta nekem.
Meghalni azért kit követel szívem,
elmúlni lassan, búcsút inteni csendben.

Kicsim!, remélem e kis levél nem hagy nyomot benned,
a boldogságodon sem változtat, vidám maradsz.
Nem történt más, csak elmúlt egy élet,
fáradt testének, mi börtöne volt búcsút int egy lélek.
Egy test lassan a semmivé válik,
boldogan szenved, méltó helyén majd e lélek.

Szerelmem!,soha nem voltam angyal tán,
de hiszem te megtanítottál szeretni talán. 
Te jelenteted, s jelented életem,
s most, hogy nem vagy velem, búcsúzom.

Az életem lassan véget ér,
sajnálom, ezt te tetted, s a halál miattad ér.
Keservesen, mégis örömtől bódultan,
Könnyekkel a szememben lel rám.

Egyetlenem!, tudom már lelkemet majd a pokol tűzze mardossa,
Lassan keserves kínok közt, fájdalmasan.
Hisz Lucifer csak rám vár, s fűti kedvenc bugyrát mit nekem szán,
De Egyetlenem te tudod, nem kell neki sokká várnia.
Lehajtott fejjem boldogan vállalom ezt is,
Tudom megérdemli lelkem, hisz bűnös.

Szerelmem!, nem oly rossz e sors, mint hiszed,
Élteted lelkem,s így nem emészti majd fel e tűz.
Rád gondolok majd, s nem fáj majd lelkemnek semmi sem,
Lelkemben élni fogsz, s örökké ott leszel velem.
Tested s lelked e földön élni fog tovább,
De higyj nekem lelkemben mégis velem maradsz mindig.

Drága Egyetlenem, szívem éltetője!
Remélem elhiszed élni nélküled nem tudtam.
Kérlek Egyetlenem néha majd gondolj rám,
s kérlek e képet felejtsd el s kérem mindenki felejtse el.
Szerettelek s szeretlek egyetlenem,
Ezt kérlek soha ne feledd el. Szeretlek!!!!”


S ekkor lassan ajtó nyitódik majdan majd,
s rám lelnek vérbe fagyva,
Megtette, meghalt, szerelméért most halva fekszik – hallod majd.
s ekkor se felejtsd el Szerelmem kérlek,
lelkem örökké szeretni fog,
S higyj nekem szívem is utoljára érted dobban.

Vér s vér

Vér és vér, mindenhol csak vér,
egy majd még egy csepp vér.
Csepp- cseppet követ, s a földre hull,
gondolom magamban; rám lel valaha valaki?

Testem lassan erőt veszt,
lelkem, testemnek búcsút int.
Összerogyok, mint egy szalmabábu,
erőm elszáll, nincs erőm, vége e életnek.

Vér tenger magam mellett,
meg báni késő, vissza lépni késő.
Egy könnycsepp arcomon legördül,
pedig nem érzek testi fájdalmat.

Lelkem sajog, ahogy testemből kilép,
szívem harcol, élni akar, téged akar.
Dobban még egyet s feladja e harcot,
elhallgat, véget ér egy élet.

Most már egy hatalmas vértócsában hever testem,
vérben ázik e merev, hideg test.
Lelkem a magasba száll,
s testem véremben ázva, élettelenül hever.

S ekkor az ajtó nyílik, s rám lelnek,
KÉSŐ!, vérem már nem csepeg.
Élettelenül hever testem,
és senki sem érti, mi oka lehet e halálnak.

Csak te tudod majd,
e halál miattad ért utol.
De kérlek tud lelkem így lesz boldog,
hiszen testem már hideg s szívem se követel tovább!

Gyermek voltam…

Egy hiú ábránd,
  egy hiszékeny perc.
Egy kis mosoly,
  egy apró érintés.

Gyermek voltam s hittem,
  gyermekként talán eltudtam fogadni.
Gyermek vagyok ki mese világban él,
  gyermek ki örökké aludna s álmodna.

Álmodom e világot,
  álmodom mostani életem.
Álmodom s ébredni vágyom,
  álmodom, kínok s fájdalmak mind csak álmok.

Egy hang szól,
  egy szót mond.
Egy apró intelmet,
  egy állítást, mi nem hazugság.

„ Ébren vagy,
  életed éled.
  S ez való életed,
  ne menekülj ; Ébren vagy már régen! ”


 Érted…

Egy piros folt, egy csepp vér,
  a földre hull vérem.
Nem bírom tovább, nem kérek mást,
  elég a fájdalomból s a bánatból.
Elmehetsz, elengedlek örökre,
  menj s hagyj meghalnom.
Fájdalom járja át testem, 
  szánalmat nem kérek, köszönöm.
Menj s engedj a halálnak át,
  kérd, őt vigyen magával, hisz hidd nekem így lesz jobb.
De kérlek, ha majd egyszer talán gondolsz rám
  mond ki, hogy rám emlékezel s nem másra.
Ígérem hallani, fogom,
  s akkor hiszem csak el,
  hogy megérte szeretni,
  s megérte meghalni érted, miattad egyetlenem!

Megteszem...

 

 

Drágám ma minden megváltozik,
   ígéretem ime ma beteljesitem.

Álmaimban minden percben bolgod voltam,
   mellettem voltál s én melleted.

Vidám perceim ime hamar semmivé váltatok,
   felébredtem a valós világba,s most ébren szenvedek.

Ime a mennybe száll egy lélek, s bocsánatod kéri,
   valoban megtettem,s remélem megbocsájtja ezt az Úr.

Drágám köszönöm szerelmes szívemet,
   s köszönöm, hogy halálomig szerethettelek.

 

 

Oldal: K. Dávidnak: Búcsú levél…; Vér és vér...; Gyermek voltam... ; Érted..., Megteszem...
Saját verseim!! - © 2008 - 2024 - szusziversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat