Lassan...

 

Lassan, mint beteg madár,
  úgy száll lelkem a semmibe.
Lassan, elhagy minden remény,
  úgy érzem, minden véget ér.

Búcsúzom, mint a porondmester,
  kit egésznap csak dicsért a nézősereg.
Búcsúzom, mint gyönge harmat,
  kit száműzött a tavaszi napfény. 

Egy év után...

 

Kint  hideg van, a szívem is fagyos,
tél van, és emlékek hada támad rám.
Fájdalmam nem enyhítheti se tavasz, se nyár,
hisz egy éve boldog voltam ilyenkor.

S most magányos vagyok...
fáj a hiányod, fáj az emléked.
Nem vagyok melletted,
nem érzem, hogy múlna a fájdalmam. 

ÉRZEM A KÍNT ÉS A BÁNATOT MÉG MINDIG!!!

Kérlek, engedd felednem a múltat,
s engedd elengednem a szíved. 
Tőled kérem ezt, s közöd hozzám már nincs,
így Istent kérem hát, engedjen szabadulnom
e reménytelen, s viszonzatlan szerelemből!!!

 

Oldal: K. Dávidnak: Lassan... ; Egy év után
Saját verseim!! - © 2008 - 2024 - szusziversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat