Halál...

                                

 

Egyszer eljön a sötétség,
  a hosszú, véget nem érő álom.
Bátorság s önerő, csak ez mi hiányzik,
  a hosszú álom, hiszem, rég vár már rám.

Bátorság, hogy aludni térjen a fáradt lélek,
Önerő, hogy hosszú véget nem érő álom legyen a vége.

Érzem itt van velem a halál,
  béke-jobbot nyújt, csak nekem.
Mégis félek. De lassan nyújtom kezem,
  szemébe nézek, s együtt megyünk a halállal...

Kéz a kézben haladunk, mint szerelmesek az éjben,
   elmegyek vele, mert így örökké álmodom,
      s álmomban mindig velem vagy az éjben. 

Itt az idő...

 

 

Indulok már, lassan lépek,
  talán ma már, útra is kelek.
Tisztelettel és alázatal búcsúzom,
  attól senki ne féljen, hogy tőle nem búcsúzom.

Zakatoló gyorsvonat ma szívem,
  indulok hát, de fáj a búcsúm.
Döntésem ez. Elhagyom e világot.
  De örökké veled leszek, még élsz...

 

Oldal: K. Dávidnak: Halál... ; Itt az idő...
Saját verseim!! - © 2008 - 2024 - szusziversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat