Miért is kezdtem el ezt a honlapot???!!!

Egy olyan feladatottal bíztak meg, melynek megoldása számomra nagyon nehéz. 
Port Mama, azzal a felkéréssel keresett meg, miszerint a versek, melyeket életem mostani szakaszában írok, nagyon tetszenek neki. Csak nehézen tudja elképzelni, hogy miért ennek az embernek szólnak: mi az ihletem oka, illetve mi ragadhatott meg ebben a férfiban ennyire. 
Kérése az, hogy rövid leírás legyen azokról az érzésekről és személyekről, akihez a versek szólnak.
 Ígérem, hogy a későbbiekben, minden vershez szerzői értelmezést is készítek.

Az utolsó versek, melyeket mostanában írok, és ide  felkerültek, azok K. Dávidnak szólnak. Mivel minden emberről legalább 2000 karaktert ígértem Port Mamának, így elég nehéz dolgom van! 

Ím, elkezdem  történetem...
... K. Dávidról... 
Gyönyörű szemű, végtelenül kedves, megértő, szeretetre méltó férfi, akitől mindenki csak tanulhat.
*

2007-ben kezdődött vele a történetem, amikor is tanulmányaimat befejeztem a szakmunkásképzőben. 
Kék bizonyítványommal a kezemben, éreztem, nem hagyhatom abba a tanulmányaimat...
Egyik nagyon jó barátommal arra az elhatározásra jutottunk, folytatjuk a tanulmányinkat, és leérettségizünk.
 Mivel ő akkor párkapcsolatban élt, feltételezhetően a barátnője féltékeny lett volna rám, ezért döntöttem úgy, hogy nem vele  tanulok tovább, hanem külön iskolában folytatjuk az életünket. Tehát maradtam a régi iskolánkban, egyedül...

 Furcsán éreztem magam, fájtak a mindennapok... s mélyen önmagamban sírattam egy embert, aki nagyon fontos volt nekem, S. Tibort. 
( Későbbiekben  közlöm a hozzá írt verseimet.) 
Már a tanévkezdés első napjaiban éreztem, hogy az  új osztályomból "kilógok", hiszen tele van 1991-92-es születésű diákkal.
Teltek a hónapok és ismerkedtem az osztállyal, a közösséggel, az emberekkel, akik körülvettek engem. Míg egy nap azon kaptam magam, hogy mind több időt töltök Dáviddal, aki szinte észrevétlenül a mindennapjaim részévé vált.
 A legigazabb barátomat megnyugtattam, hogy már múlt az az ember, aki összetörte a szívem, és csak Dávid érdekel, senki más.
És ezen év decembere lett életem leggyönyörübb  hónapja...

 ... mert hiszen varázslatos csoda történt velem... 

 
Egyik délután az én Igaz-Barátom izgatottan rohant le hozzám a kollégiumi szobámba,és rámförmedt, hogy mondjam el végre Dávidnak, mit érzek iránta! 
Meglepődöttségemben hirtelen azt válaszoltam: majd ha leesik az első hó, akkor színt vallok. Addig nem! 
Pechemre, aznap este leesett az első hó Jánoshalmán! 
Pedig csak északra mondtak havazást az időjósok, és itt délen szóba sem került!
Hát persze, hogy az én  Igaz-barátom szélvészként száguldott le hozzám, önfeledten kiabálva: „Esik a hó, szóltam a Dávidnak, hogy jöjjön le hozzád! Ne húzd, tovább hugi, mondd el neki, mint érzel iránta, nem vesztesz vele semmit."
 Én rettegtem. (És így visszameregve a múltba, tudom, hogy akkor nem lett volna szabad rázúdítanom az érzéseimet). 

Dávid belépett a szobába, én zavaromban elkezdtem a megtanulandó verstől kezdve a témazáró dolgozaton keresztül mindenről beszélni...
 És egyszer csak, ahogy ránéztem, elkezdtem körülírni mit érzek iránta!
Nekem úgy tűnt, mintha furcsállná a dolgot... 
Belegondolva magam az ő helyzetébe, kellőképpen zavarba is jöttem.

Telt-múlt az idő, és mind gyakrabban beszélgettünk. 
Addig-addig környékeztem, míg egyszer csak feltette nekem a nagy kérdést. S természetesen "Igen" lett a válaszom. Boldogságom határtalan volt... Viszont nem valódi érzelem volt, mit irántam érzett, csak ott voltam neki, aki imádta és szerette Őt.

„Hosszú" együtt töltött idő volt, az alig 1 hét. De életem legszebb 1 hete!

 (Tudom, nem mást kell hibáztatnom, hanem magam, az elvesztése miatt, hiszen az ő lépése jogos volt, mert egészen mást gondolt a velem való kapcsolattól: nem azt nyújtottam neki, amit egy 20 éves lánytól ő elvárhatott volna. 
De félelem töltött el mindig, amikor mellettem volt, hiszen ha én őt, a 15 éves fiatalembert komolyan veszem úgy, ahogy azt szívem szerint gondoltam, valószínűleg sokan elítéltek volna. 
Talán jogosan... Talán jogtalanul...
Hiszen a szerelmemben nincsenek korlátok... és mégis vannak, sajnos!)
 Az eltelt 1 hét után a szerelmem nem múlt el, és nem is enyhült.
 Június elején a megújult kapcsolatunk odáig jutott, hogy Dávid megunta az utána való járkálásomat, és ismét beszélgetni kezdtünk. 
Bevallom, nem sok értelmét láttam...
Úgy véltem,hogy a nyári szünidő alatt úgysem lesz rám ideje, mivel dolgozni fog.
 Ő csak annyit mondott, hogy mindezt tudja... 
(Szerintem, én tőle nem érdemlek egy percet sem, amiért akkor vele úgy viselkedtem...Meglehet, hogy boldog lehettem volna vele, mikor megadta nekem mégegyszer azt az egy esélyt!)
 És mégis bennem van, hogy ez csak egy kegyes hazugság volt részéről, mert nem akarta azt mondani, hogy soha nem is volt rám szüksége, és csak szánalomból volt mellettem abban a 1 hétben.

 És én mégis köszönettel tartozom neki, ezért a 1 hétért! 

Nem sokkal ezután, még egy közös barátunktól hallottam, Dávid nyári terveiről, melybe engem is "beleszőtt"...
De ki tudja, lehet hogy csak vígasztalt a barát, és soha nem tervezett Dávid se nyarat, se telet velem... hiszen soha nem is szeretett, és nem is fog, ezt biztosra veszem...
Lám, egyszer csak a kislány is felnő lassan, és idővel észreveszi: a mesevilágot rég kinőtte már...

Dávidot a mai napig szeretem, s a verseim is hozzá szólnak, a feléje irányuló viszonzatlan szerelmem gyümölcseként...
De tudom, Ő más mellett fogja megtalálni azt a szerelmet, amit én benne leltem meg alig 1 éve. 

Port Mama, Önnek írtam le ezeket a gondolatokat...
 és azoknak, akik hasonlóképpen éreznek, éreztek valamikor is egy ember iránt... Ez az én - vagyis a mi - kis történetünk, melyet remélem, aki elolvassa, tanul belőle.
Hiszen én 21 évesen olyan lettem egy szerelemtől, mint egy tini...

Az én kis monológom záró akkordjaként megjegyzem: az ember szívügyekben hallgasson a benső hangjára, megérzéseire,- ne pedig másokra!!!

"Az embert soha, de soha nem az évei alapján kell megítélni!"

Dávid 16 évesen felnőttebb felnőtt, mint korosztálya! 
Én igenis büszke vagyok arra, hogy szerethetem Őt! 
Kedves Port Mama, ígérem Önnek, és Minden Olvasónak, hogy a gyermekeimnek is boldogan mesélek majd szerelmemről, K. Dávidról, aki az életem fontos építőköve marad mindörökké.
 
Szívből kívánom mindenkinek, hogy legalább egy ilyen kvalitású férfit találjon magának, mint amilyen Dávid!
És remélem ő is méltó párra lel...



    

Oldal: Miért is kezdtem el ezt a honlapot!!
Saját verseim!! - © 2008 - 2024 - szusziversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat